Talán a madridi vezetők már sejthettek valamit akkor, amikor az előzetesekkel ellentétben nem 19 óra 30 percre, hanem 19 órára idézték be a Junta tagjait. A vita – merthogy itt vita akadt bőséggel – nagyjából negyed tizenegyig húzódott el, bár a Cadena Ser nevű spanyol rádió internetes jelentései szerint, a megbeszélés közben a felek félszemmel a Barcelona-Milan Bajnokok Ligája mérkőzést is figyelték. Csak úgy kíváncsiságból. Az ülésen nem vett részt a tanács egyik alelnöke, Juan Abelló – éppen Afrikában lőtte a vadakat – és a team egyetlen hölgy tagja, Marta Silvia titkárnő, így az ő szavazatuk a szabályzat szerint nem számított. Az ülés során a felek három lényegi kérdésben foglaltak állást, a hivatalos közlemények szerint: az egyik döntés az volt, hogy a királyi gárda kiírja az elnökválasztásokat, méghozzá július 2.-ára. Másodsorban az egybegyűltek határoztak arról, hogy a Fernando Martín által beterjesztett lemondást elfogadják. A korábbi presidente egy papírosra jelezte a vezetőség felé, hogy amennyiben úgy gondolják, ő önként feláll az elnöki bársonyszékből. A Junta így is gondolta, s 15-1 arányban Martín ellen foglalt állást. Érdekes módon, még a közismerten Martín szimpatizáns, Emilio Butragueño is ellene szavazott, talán éppen azért, mert maga Martín akarta így. Az egykori elnököt egyedül Otero Lasters támogatta, s egyedül ő volt az, aki nem írta alá a Martín távozását sürgető dokumentumot.

 A harmadik lényegi döntés az volt – s itt jön képbe Gómez-Montejano -, hogy a vezetőség egyhangúlag Luis Gómez-Montejanót választotta meg ideiglenes, úgynevezett ügyvivő elnöknek. A sportvezető 1922-ben látta meg a napvilágot Madridban, így mai gyereknek aligha nevezhető. Mindenesetre az nem is kérdés, hogy nála nagyobb madridistát csak elvétve találhatunk a Real Madrid háza táján. Gómez-Montejano ugyanis 1957 óta a Real Madrid sociója vagy pártoló-tagja, 2000 óta pedig a Junta Directiva legidősebb döntéshozó személye. A 84 éves Montejanóról még annyit, hogy szűzbeszédében máris több problémára rávilágított, többek között arra, hogy szerinte fölösleges dollármilliókat kidobni játékosokért. Sok ideje nem lesz, ugyanis július vészesen közeleg, s a pártoló-tagok nem valószínű hogy az idős úriembert fogják majd támogatni. Fernando Martín egyébként napra pontosan 57 napot töltött a madridi gárda élén, s érdekes módon, ezalatt a Real Madrid egyszer sem szenvedett vereséget, igaz nem is nyert túl sokat. Lapértesülések szerint, Martín nem csak önszántából mondott le az elnöki tisztségről. Állítólag az elnökségi tagok, ha nem is mindig mondták ki, de nem kedvelték a korábbi presidentét, s verbális eszközökkel a lemondásra kötelezték. A július 2.-ai választásokra máris több jelöltet pedzeget a hispán sajtó: állítólag Arturo Baldasano – 2004-ben csúnyán kikapott Péreztől és Sanz-tól – jelezte, szívesen megmérettetné magát. Mellette még Juan Palacios, Ramón Calderon, Carlos Sainz és Lorenzo Sanz neve kerül elő gyakorta. Az elnökválasztásokról mellesleg még annyit, hogy a jelöltek névsora május 15-e körül lesz nyilvános hivatalosan, ami után a jelöltek megkezdhetik kampányszerű tevékenységüket, míg július 2-án este 20 órakor már biztosan meglesz a választások végeredménye, de persze erről majd a későbbiek folyamán bőséggel olvashatunk, itt a madridista.hu-n is! Martínnal egyetemben a kommunikációs-igazgató is távozott. Fernández Conde mindössze néhány hete töltötte be ezt a pozíciót, ám saját magától úgy határozott, hogy jobb ha Fernando Martínnal együtt ő is távozik. Egyre több változás, egyre több hír és egyre több meglepetés a Real Madridnál, de talán néhány hét elteltével végleg elillannak a sötét felhők a Bernabéu felől.